Valaki azt mondta nekem, hogy neki vannak céljai. Hogy el szeretné őket érni. Ezen én elgondolkodtam. Vajon nekem vannak céljaim? Bizonyára igen. De hogy minden áron el szeretném-e őket érni, nem tudom. Nem lennék képes megtiporni embereket csak azért, hogy nekem jó legyen. Mi lenne akkor? Én, talán boldog lennék, mert elértem, amit akartam, de lenne bennem valami szorító érzés. Ismerem magam, nem bírnám ki, hogy azért ártsak embereknek, hogy nekem jobb legyen. Túl sokaknak lenne rosszabb élete, azért hogy én örüljek. Megérné ez? Egyértelmű a válasz: nem. Persze nagyon fontosak az álmaim számomra, hiszen miattuk élek. Azon dolgozom, azért tanulok, hogy egyszer valóra válhassanak. Fontosak számomra az álmaim, azok közül is a legnagyobb az, amire mindennél jobban vágyok. Színésznő akarok lenni. Nem érdekel, hogy híres leszek-e, vagy nem, csak az akarok lenni. Mindennél jobban vágyom rá. Ezért tanulok nap, mint nap. Ezért élek. Ez a legfontosabb számomra. Már egészen kicsi korom óta, amikor megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt válaszoltam, színésznő. A nagyszüleim is mindig azt mondogatták: ebből a kislányból egyszer még nagy, híres színésznő lesz. Én is így gondolom. Persze, nem biztos, hogy híres leszek. De színésznő leszek. Abban egészen biztos vagyok. Ha kijárom a gimnáziumot, ami még elég messze van, hiszen csak 13 éves vagyok, elmegyek Budapestre. Odaköltözök. Felvételizek a Színművészetire. Ha nem vesznek majd fel, újra megpróbálom. Ez az álmom, a legnagyobb, emellől nem tágítok. Gondolom, most azt fogjátok gondolni, hogy mit akarok én itt, azzal a 13 éves fejemmel. Nem vagyok olyan éretlen, mint ahogy az emberek gondolnák. Első ránézésre eléggé bolondnak tűnök, hiszen képes vagyok mindig, mindenből viccet csinálni. Mindig beszélek, be nem áll a szám. Vannak emberek, akiket ez eléggé idegesít, de nem tehetek róla. Én ilyen vagyok. A horoszkópom ráadásul oroszlán, ami miatt sokszor a középpontba akarok kerülni. Irányítom az embereket. Nem tehetek róla, de ez jutott. Mindig vidámnak tettetem magam, még akkor is, ha szomorú vagyok. Sosem veszik észre rajtam, csak bizonyos emberek. Nekik azonban képes vagyok minden bánatomat elsírni. Elég érett vagyok már ahhoz is, hogy megállapítsam, kik az igaz barátaim. A lány, akivel ezt a blogot közösen írom, például az. Sokszor piszkál emiatt a többi barátnőm, mert ő nem olyan közkedvelt, mint én. Ilyenkor mindig mélyen elgondolkozom, hogy mit is akarok én tőlük. Ha azért képesek beszólni nekem, mert azok is a barátaim, akik nekik nem, akkor nem igazán éri meg velük barátkozni. Sokszor hátbatámadtak már az állítólagos barátaim. A blogolós társam azonban még soha. Benne megbízok, nagyon jó barátnőm. Kicsit fura, de én is az vagyok. Én így szeretem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.