Újra itt. Rég nem írtam, ez tény és való. Mára egy fanfiction jut. Ha valaki olvassa a gondolataimat, és fejtörést okozok számára ezzel a szóval, a fanfiction szót arra az írásra használják, amit egy anime (japán animációs film) vagy egy manga (japán képregény) ihletett.Ezt az animéért/mangáért rajongó írja, éppen ezért fan és fiction vagyis fikció, tehát meg nem történt. Egy animéből vettem a szereplőket, de a cselekmény szöges ellentéte a történetnek.A címe: Kaichou wa maid-sama!

( Egy kis magyarázat: csillag közé teszek szavakat, szókapcsolatokat. ezek jelzik a cselekvést.A nevek: Misaki, ejtés szerint Miszaki , ő a lány, valamint Usui,akit uszuinak ejtünk.Gondolom egyértelmű,de ő a fiú. Ez a vezetékneve.A keresztneve Takumi. Itt mindössze az a-t á-nak ejtjük.)

Esik

Esik.*sóhaj* Az ég borús. Ma sem jött iskolába. Vajon mért nem? Egyáltalán mért törődöm ezzel? Hiába bámulok ki az ablakon át, ezek a felhők nem adnak választ. Jobb lenne lehajtanom a fejem és a könyvet bámulni, azt a végeláthatatlan sok írásjelet, minthogy felszólítsanak, s csak némán nézzek azokra a szigorú szemekre. Nem megy. Tekintetem egyre csak oldalra csúszik ki, messze a végeláthatatlan egybefüggő tengerbe amit az a megannyi felhő egymásba kapaszkodva alkot.Szürke. Szomorú, borús szürke. A derűs tejfehér foltok amolyan messzi emlékek. Vajon merre lehet most? Megrázom fejem, s próbálok a tankönyvre figyelni, na meg a tanárra, de a szavak összefolynak. Nem hallom, hogy mit mond. Csak Usui jár a fejemben. Ez az apró, égető érzés odabent. Hiányzik. Egy kicsit. Be kell ismerni, időnként nagyon idegesítő tud lenni, de mindig megment.Akkor is, ha baja esik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.